Nőnapi versek idézetek

 “Rózsaszirmok legyenek talpad alatt,
Égi fény mossa meg arcodat.
Angyalok vezessenek végig utadon,
Kerüljön el bánat, fájdalom. ”

Szeretettel hoztam e szép csokrot, 

s köszöntőmet mindenkinek mondom. 
Nőket köszönt most az egész világ, 
hát nyíljon nékik a sok színes virág. 
Az életet, szerelmet tőlük kaptuk,
cserébe szívünket az ölükbe rakjuk. 
Általuk vagyunk igazán valakik, 
tudom most dalom, messzire hallatszik. 
Kívánom, legyen minden nő boldog, 
s szálljanak el végleg a bús gondok. 
Hulljon reájuk jókívánságom e napon, 
egész évben - és minden Nőnapon.

(Richard Wagner)

"A nő az a lény, amely végletes erejében és gyengeségében: képes elájulni, ha egy egeret vagy pókot meglát, és az élet legnagyobb rémületeivel sokszor rettenthetetlenül száll szembe. "

(Denis Diderot)

"Ha Isten a nőt a férfi urává akarta volna tenni,

Ádám fejéből vette volna.

Ha rabszolgájává, a lábából.

Ámde oldalából vette, mert élettársává,

egyenlő párjává akarta."

(Szent Ágoston)

 

"A nõ azt akarja, hogy ok nélkül, "miért" nélkül szeressék: nem azért, mert szép vagy jó, vagy kedves, vagy művelt, vagy elmés, hanem azért, mert olyan, amilyen."

(Henri Frédéric Amiel)

"Kétféle nő van a világon, olyanok, akiknek szívük van, s egyet szeretnek; s olyanok akiknek nincs, ezek százat szeretnek."

(Eötvös)

 

A nőknek megvan az a képességük, hogy egyetlen szempillantás alatt mindent meglássanak.
(Balzac)

"Kétféle nő van a világon, olyanok, akiknek szívük van, s egyet szeretnek; s olyanok akiknek nincs, ezek százat szeretnek."

 (Eötvös)

"Az élet zenéjét a nők adják, akik őszintén, minden feltétel nélkül fogadják magukba a dolgokat, hogy érzéseiken át szebbé alakítsák át azokat. " 
(Richard Wagner)

Aranyosi Ervin: Tudod, a NŐ! (nőnapi vers)

Egy fényesebb nap, amely csak róla szól.
– Vajon ki Ő? – A szíved válaszol!
Hogy lénye neked, és nekem mit jelent?
Ott volt a múltban, betölti a jelent,
s jövőt alkotni, lénye inspirál,
lüktető fény, egy végtelen spirál,
mely születéstől figyeli lényedet,
s általa érted csupán a lényeget!

Világkapu, rajta át jutsz e földre,
bár más, mint te, meghatároz örökre!
Körül vesz, mint egy csillámló patak,
– a NŐ csoda – akármit mondanak!
Kíséri lépted, legelső indulásod,
általa bővül gyermeki tudásod,
érezni, élni csak tőle tanulsz,
nélküle csak a végtelenbe hullsz.

Újra és újra belép az életedbe,
táplálja lelked, s testedet etetve.
Az egész lénye önfeláldozás,
állandó mozgás, örök változás.
Minden mi szép a szívnek és a szemnek,
most egybegyúrva, benne ott lebegnek,
s bár elnéző, de mindig mást akar,
kit szívén át érinthet csak a kar.

Szeretetével ápol, megvigasztal,
étellel telik általa az asztal
és mint madár, úgy épít puha fészket,
s mint Őrangyal, úgy óvja az egészet.
S ha jó az est, megveti puha ágyad,
ha szomjazol rá, csillapítja vágyad,
s bár néha kelthet vihart, zivatart,
de megnyugszol, ha két karjában tart.

Mennyei szépség és olykor gyötrelem,
odaadó vagy épp könyörtelen,
néha az élet szép harmóniája,
s olykor a földi értelem halála.
A szerelemnek földi helytartója,
az életnek fűszere, tiszta sója,
s minden miért még élni érdemes,
tudod, a NŐ, az mind tökéletes!

A nők, ha szeretnek, mindent megbocsátanak nekünk, még ballépéseinket is. De ha nem szeretnek, semmit sem néznek el nekünk, még erényeinket sem.
 (Balzac)

"Soha a nőkről csúnyán ne beszélj, nincs oly alantas asszonyi személy, aki ne volna méltó tiszteletre: hisz asszony nélkül férfi nem születne. "
(Pedro Calderón)

Rózsaszirmok legyenek talpad alatt, 

Égi fény mossa meg arcodat.
Angyalok vezessenek végig utadon,
Kerüljön el bánat, fájdalom

Rojtos lett már a ruhám Rózsacsokrot szedtem már
Édesanyámnak készítem
Szalagokkal díszítem
Adom Neki Nőnapra
Legyen neki szép napja. 

Aranyosi Ervin: Mindennap Nönap  

Ó, drága Nő! Én mindennap csodállak,
és fejet hajtok szépséged előtt!
Belőled jön az éltető varázslat,
Te adod nekem a teremtő erőt!

Nélküled, bíz’ a férfi gyenge lenne,
érzések nélkül, anyagból teremt.
Mindaz, mi szépség, élő csoda benne,
azt tőled kapja, s ez oly sokat jelent.

A múzsa nélkül, a vers dallamtalan lesz,
az élet sivár, az otthon meg kihalt.
Kiszáradt magra, életvizet öntesz,
és lám az élet virágja kihajt.

Dalos madár vagy, ki puha fészket bélel,
- gondoskodással tölti napjait.
Általad készül a mindennapi étel.
S lelked, mi annyi szépre megtanít.

Ó, drága Nő! Soraim hozzád szállnak,
minden szavam lelked simítja meg.
Hálás vagyok, és örökké csodállak,
nekem minden nap Nőnap, – nem csak egy!

Egy Angyal jött le hozzám,
S a nap is belesárgult szemei láttán,
A Rózsabokrok es szégyenkeztek mikor érezték illatát,
Mosolyától még a virágok is kinyílnak,
Melyek eddig a télben aludtak,
Ez az angyal nemmás mint te kedvesem,
S remélem végigkíséred életem!

Weöres Sándor: A nő

A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kísértet.
A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfogadhatod;
a férfié; minderről egy csomó
A férfi - akár bölcs, vagy csizmavarga -
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
címkék között jár, mint egy patikában.
Hiába száll be földet és eget,
mindég semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él - vagy tán csak élni látszik -
ha nők szeméből rá élet sugárzik.
A nő: mindennel pajtás, elven
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,
oly férfit vár, kitől mozgásba jő.
Alakja, bőre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bőven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedően fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan címkéinek bűvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
úgy fér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;
és végső, királynői díszruhája
a meztelenség.

Arany Viktor: Ó te drága NŐ 

Ó te drága NŐ,
Bűbáj, csáberő.
Kűzdelem, vagy
Béke a nyerő?
Hatalmad nagy,
De elveszem,
Mert szívem
Kezedbe teszem. 

A Föld legszebb virága a NŐ!
De csak ha fejünkre nem nő!
Szépségével gyógyítja szemünk,
Testével kényezteti testünk!
Megbocsájt ha hülyék vagyunk,
Mert tudja, hogy nem változunk!
Sok PUSZIT küldök NŐNAPRA,
Legyen minden NŐnek SZÉP NAPJA!!!

Tavasz hajnalán Róluk emlékezünk,
A nőkről, kiknek Életünk köszönhetjük.
Ki mindent Megtesz értünk, a nő,
Dajkál, ápol, És felnevel ő.

Hálánk szálljon Lányra, anyára,
Ki a családot Összetartja.
Szépséges nők, Jó asszonyok,
Kívánunk boldog, Víg nőnapot. 

Minden évben eljön ez a nap

Melyre a férfiak nagyon várnak
Hogy elmondhassák a nőknek
Mennyire szeretik őket!

Mire mennénk nélkülük
Ha ők nem lennének nekünk?
Valljuk be hát bátran,
Nem sokat érne az életünk!

Szalai Pál: Nőnapi köszöntő

Mi a nő nekünk? Az egész világ maga, a szüntelen változás,
Az anya, akinek testén át e világba léptünk, az első és végtelen önfeláldozás.
Ő őrzi első lépteink, törli le könnyeink, testéből etet, szeretetéből nevel,
Mindig megbocsát, ha kell és soha nem enged el, ő a fény, a meleg és minden ami jó,
semmihez sem fogható és semmivel sem pótolható.

Ahogy tudatunk lassan a világra nyílik,
 ő maga is átalakul, megváltozik.
Előbb éteri szépség, ideál, trubadúrok álma,
 költők ihletője, szerelem és őrület forrása,
Majd társunk a jóban és rosszban, életünk néma napszámosa,
Vetett ágy, vasalt ing, étel és ital, kedvesség, szerelem, a test gyönyöre, az apokalipszis kínja és a mennyország ígérete.

Mindez ő, egy személyben, lelkünk másik fele,
 aki értünk létezik és mi őérte.
Köszöntöm hát őket, a nőket, kívánom nekik mindazt a szépet, amit érettünk ma és minden nap önként megtesznek.

Millei Lajos: Nőnapi köszöntő

Mivé is lenne nélkületek az élet,
a születés csodáját kinek köszönné meg?
Kit hívna a gyermek csacsogva anyának,
ki keresne gyógyírt ezer fájdalmának?
Ki vigyázná álmát, ki lesné lépteit?
Ki mutatná meg neki az élet fényeit?
Ha felnő a gyermek, és férfi lesz egyszer,
kihez fohászkodna égő szerelemmel?
Kiért jönne lázba? Kiért menne tűzbe
a csillagos eget egyenként betűzve?
Kit hívna drágámnak, kit óvna, védene,
míg vér dalol szívében, s mozdul a két keze? 
Kihez társítaná az élet értelmét?
Kivel lenne boldog, míg tart ez ébrenlét?
Nyugalmat a földön kitől remélhetnénk?
Ha Ti nem lennétek, mi sem élhetnénk.

Kéri János: Nőnapi köszöntő

Tavasz hajnalán

Róluk emlékezünk,

A nőkről, kiknek

Életünk köszönhetjük.

Ki mindent

Megtesz értünk, a nő,

Dajkál, ápol,

És felnevel ő.

Hálánk szálljon

Lányra, anyára,

Ki a családot

Összetartja.

Szépséges nők,

Jó asszonyok,

Kívánunk boldog,

Víg nőnapot.

Nőnapra

Minden évben eljön ez a nap

Melyre a férfiak nagyon várnak

Hogy elmondhassák a nőknek

Mennyire szereti őket!

Szabó Fidó István: Nőnapra

Férfi szemmel megfejthetetlen,
Varázslatos, csodás lelkek.
Leesett állal epekedve,
Vágyjuk édes lényüket.
Szőke, barna, fekete, vörös,
Áhítatunk feléjük többszörös.
Hétköznapi áldozatuk elképesztő,
Ragyogó, világteremtő!
Hozzánk bújnak, ha gyengék,
Pedig ők nekünk a menedék.
Mosolyuk halványítják a napot,
Általuk leszünk boldogok!
Ölelésük maga az éden,
Szívük szeretete megtölt fénnyel.
Köszönjük az úrnak, hogy vagytok!
Varázslatosan boldog Nőnapot!

Garai Gábor : Nők

Szemünkben megnézik maguk,

megnézik futtában a nők;

alkalmi tükreik vagyunk,

fényünkön átrebbennek ők.

És büntelen mennek tovább,

ha elkapták tekintetünk,

s mi - villogok fakók, simák -

szilánkjainkra széttörünk.

Végül homokká porladunk

bontó sugaraik alatt,

testünkből csak keret: a csont

s a fekete foncsor marad.

S a fekete foncsorban is

gyilkos tekintetük ragyog,

mely földre vont és sírba vitt

és mindhalálig ringatott.

Szuhanics Albert  Nőnapi köszöntő

Lágy szellők hangját hallgatom
a nőnapon, a nőnapon.
most néhány szót kell mondanom,
ez alkalom, ez alkalom...

Mert nincs annál szebb álomkép,
úgy gondolom, úgy gondolom.
Ha kezünk fogja női kéz,
ezt jól tudom, ezt jól tudom...

Ők a férfi örök társa,
nagyon-nagyon, nagyon-nagyon.
Testünk, lelkünk tükörmása,
minden napon, minden napon...

Élet nélkülük nem lenne,
semmi olyan, semmi olyan.
Elhullnánk a végtelenbe
otthontalan, otthontalan...

Nem ismernénk soha szépet,
oly édesen, oly édesen.
Szív szerelmet, boldog éltet,
mi sohasem, mi sohasem...

Nőinket sosem feledjük,
bizony-bizony, bizony-bizony...
S nem csak nőnapon szeretjük,
nagyon-nagyon, nagyon-nagyon!

Debrecen, 2008. március 8.

Antóni Sándor:  Nőnapi Köszöntő

"Nőnap alkalmából szeretettel köszöntünk titeket,
Kik az élet viharában is velünk vagytok szüntelen.
Talán nem is tudjuk mind ezt megköszönni,
De szívből tudunk mindezért szeretni,
Köszönet és hála nektek mindenért,
A jó Isten áldása szálljon rátok mindezért."

Nőnapi köszöntő

Lágy szellők hangját hallgatom
a nőnapon, a nőnapon.
most néhány szót kell mondanom,
ez alkalom, ez alkalom...

Mert nincs annál szebb álomkép,
úgy gondolom, úgy gondolom.
Ha kezünk fogja női kéz,
ezt jól tudom, ezt jól tudom...

Ők a férfi örök társa,
nagyon-nagyon, nagyon-nagyon.
Testünk, lelkünk tükörmása,
minden napon, minden napon...

Élet nélkülük nem lenne,
semmi olyan, semmi olyan.
Elhullnánk a végtelenbe
otthontalan, otthontalan...

Nem ismernénk soha szépet,
oly édesen, oly édesen.
Szív szerelmet, boldog életet,
mi sohasem, mi sohasem...

Nőinket sosem feledjük,
bizony-bizony, bizony-bizony...
S nem csak nőnapon szeretjük,
nagyon-nagyon, nagyon-nagyon!

Kosztolányi Dezső : Nők

Nem kamasz-szerelem kis hevületében
beszélek.
Az élet közepén, megkoszorúzva nõi karoktól
vallok, nõk, rokonaim.
Most már elmondhatom, hogy oly közel voltatok hozzám,
mint senki más s szeretlek is benneteket.

Zavarosak, mint én, termékenyek, mint én,
zavaros források, melyekbõl aranyat mostam,
igazi aranyat.
Természet tündérei, szeszélyesek és kiszámíthatatlanok,
de igazabbak a meddõ gondolatnál,
a büszke hazugnál,
a csontos, ijesztõ, gyilkos férfinál.
Hová is futhatnék én,
kócos fejemmel,
költészetemmel,
rettenetesen-cikázó tétovaságommal,
ha nem lennétek ti,
megértők, megbocsátók,
elvtelen szentek,
jámbor pogányok, bizonytalan jók, valóság hű sáfárjai.
Ha varrtok, vagy vajat mértek,
kirakatot szemléltek komolykodó szakértelemmel
s hócipőben topogtok, kecsesen, de balogul is, mint az albatroszok,
fölkacagott az örömtől, hogy vagytok
s én is vagyok, mellettetek.
Hozzátok kötözött engem a végzet,
örökkévalóan,
köldökzsinórral, azután a vágyak
eleven kötelével,
hogy mélyetekben keressem az utat az élet felé
s öletekbe ejtsem le terhes koponyámat.

Nem egy, hanem mindegyik.
Mindegyik leányom, mindegyik feleségem,

mindegyik barátnõm, rejtélyes kedvesem.

Mindegyik anyám.

"Te vagy a szín középen,

 Az életemben, s bennem,

 Nélküled szürke lenne minden,

 Boldog Nőnapot Szerelmem."

(Fekete Zsolt)

A NŐ ÉLETE - Lejkoné Kristóf Olga

Az Úr különlegeset alkotott,
mikor a nőnek életet adott.
Olyan belső erőt adott neki,
hogy a sorscsapást is elviseli.
Az Úr olyan mély érzéssel vértezte,
hogy gyermekeit mindennél jobban
szeresse!

Olyan megértővé tette,
hogy férje hibáit elfeledje,
hogy a bajokat kivédje,
hogy vigyázzon mások szívére.
A bölcsességet is megkapta,
hogy az elesettet támogassa.
Akármilyen próba alá vetik,
végül mégis talpra esik.
Olyan gyengéddé alkotta Isten,
hogy maga körül örömöt hintsen.
Örömben, bánatban a könnye fakad,

de szíve mindig a helyén marad. 



BODNÁR ÉVA  EGYÜTTÉRZÉS

Tisztelet jár az asszonyoknak!
Kik ha sírnak, csöndesen zokognak...
...és szeretnek, szülnek,
gyászolnak, temetnek.
Aztán meghalnak, majd
újra megszületnek.

Tisztelet jár az asszonyoknak!
Gyönge testben, igaz harcosoknak.
Bár nem írnak törvényt:
velük betartatják -
s cipelik a világ
összegyűjtött kínját.

Tisztelet jár az asszonyoknak!
Mindenütt, hol fegyverek ropognak.
Hol romba dől otthon,
sors csapása végett...
de mégsem szűnik meg
az asszonyi ének.

Tisztelet jár az asszonyoknak.
Sötét éjszakában álmot vigyázóknak.
Csöndben imádkoznak
összekulcsolt kézzel,
bátran szembenézve
számtalan veszéllyel.

Tisztelet jár az asszonyoknak...
Mindazért, mit egész lényükben hordoznak.
Mert nélkülük sokkal
szegényebb a világ.
Adassék hát nekik
mindig egy szál virág...

...és tisztelet, mert olyan sokat adnak!

Még ha szívük fáj is: mindig mosolyognak.