Bánatos sms-ek
o A könny és a szerelem édestestvér.
Nem szerelem, ami egy könnyet se ér.
Ki soha nem sírt, soha nem szeretett,
Mert a könny és a szerelem egyszerre született.
o Rád gondolok titokban,
Szerelem tüze lángol arcomban,
Szeretnélek látni, gondolatban veled szállni.
Karodba belebújni, s a magánytól elbúcsúzni!
o Mit ér ezer szó, mely nem tőled, hallható.
Mit ér a sok csillag, ha nem veled látható.
Mit érnek az órák, mit érnek a percek,
Ha mindezek nélküled telnek.
Nem szerelem, ami egy könnyet se ér.
Ki soha nem sírt, soha nem szeretett,
Mert a könny és a szerelem egyszerre született.
o Rád gondolok titokban,
Szerelem tüze lángol arcomban,
Szeretnélek látni, gondolatban veled szállni.
Karodba belebújni, s a magánytól elbúcsúzni!
o Mit ér ezer szó, mely nem tőled, hallható.
Mit ér a sok csillag, ha nem veled látható.
Mit érnek az órák, mit érnek a percek,
Ha mindezek nélküled telnek.
Szeretlek, mint virslit a kutya,
ha mással járnál, megütne a guta.
o 40 fokos lázzal nyomom az ágyat, De nem a betegség kínoz, hanem a bánat. A bánat, hogy nem vagyok Véled.
A bánat, hogy nem látlak Téged!
o Azt mondod jó velem,
de már szédül a fejem! Azt mondod a szíved az enyém lett,
de más a szó és más a tett!
o Olyan szomorú mindig egyedül lenni,
Valakit mindig hiába keresni.
Valakit várni, ki nem jön többé,
Valakit szeretni titokban örökké!
o Evezz, evezz az élet tengerén.
Ki ne köss a bánat mezején.
Legyen erőd tovább evezni,
A boldogság szigetén kikötni.
Aki a bajban megfogja a kezed
Hogy milyen fontos is volt neked,
Csak akkor tudod, ha már nincs veled!
o Elvitted tőlem a napot, A holdat és minden csillagot.
Többé szivárványt sem láthatok,
Nem mámorítanak illatok.
Nélkülük még elvagyok,
De nélküled én meghalok.
o Hogyha patak partján szomorú fűzfa volnék, alkonyatkor szépen rád hajolnék, s füledbe súgnám altató mesémet és százszor elmondanám, hogy SzeretIek!!
o Akkor a legelviselhetetlenebb valakinek a hiánya, mikor mellettünk ül és tudjuk, hogy sohasem lehet a miénk.
o Nehéz az élet, sok a bú, a bánat,
örömünk alig van, de örüljünk a mának!
Szívemben a remény izzik, parázslik!
Tán gondolsz rám, várok Rád: Most és mindhalálig!
o Az a legszerelmesebb szív, mely nem tűr karcolást, mely inkább vérzik, mint szeressen mást.
o Könnyes szemmel a hívásod várom,
A fájdalom ajtaját magamra zárom.
Bújtass el, hisz egyedül fázom,
S lelkedben szeress, ha néha hiányzom!
o Meghal a remény és meghal a lélek,Egyszer még sajnálni fogod, mi semmivé lett.
Ekkor már késő, meghalt a lélek:
Szeretlek Téged amíg csak élek...
o Míg veled nem lehetek,
a szívemmel kísérlek.
Vigyázok rád, őriznélek;
tudd: én már csak érted élek!
o Amikor megláttalak nem kellett más,
te voltál nekem a szívdobbanás,
úgy vártam rád, ahogy még soha senki más,
mégsem jött el az a szerelmes láz.
o Nem írom azt, hogy szeress, azt se, hogy gondolj rám, mert, ha nem vagyok a szívedbe vésve, úgyis hiába mondanám.
o Ne sírj ha gyötör a bánat,
csak kinevetnek ha sírni látnak.
A te fájó szíved nem lesz attól könnyebb és
Csak nagyon kevés ember érdemli a könnyed!!
o Az ember erős, de a szíve megszakad, ha azt, akit szeret, szeretni nem szabad.
o Nem tudlak és nem is foglak elfeledni, kár, hogy így kellett megtanulnom szeretni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése