Author: Krisztina Csonka
•1:38

                                Romantikus sms-ek



          Amikor lehunyod két szép szemed,
     amikor párnádra, hajtod fejed, 
    amikor gondod holnapra hagyod, 
    amikor álmodsz én veled vagyok!
        
       Azon a napon, amikor rád találtam, egyedül voltam, senkire sem vágytam.
      Te értem jöttél, igazán szerettél. 
      Köszönöm azt, hogy a mindenem te lettél.


           Eltűnődöm mennyit vártam Rád, 
      hosszú hetek több, mint gondolnád. 
      Eltűnődöm mennyit álmodoztam én, 
      s mi eddig álom volt most mind az enyém.



      Nem tudod, mit rejt a sorsod, mosolyt hoz e vagy könnyeket. Tanuld meg hát feledni a rosszat s őrizd meg a boldog perceket.


      Miért nem lehet velem ki fontos nekem? 

      Miért van távol a szerelem? 
      Miért ilyen nehéz nélküle? 
      Miért vágyok utána minden percben? 
      Mindez rejtély csak várok, hogy teljen az idő s, 
      hogy minden álmom egyszer valóra váljon! 

          Két csillag ragyog az égen, egyek ok már nagyon régen. SzeretIek, suttogják váltig, egyik te vagy, én a másik.

      Legboldogabb perce lesz életünknek,
       mikor csendben összeér a szánk. 
      Égő tüzét nézném én szemednek 
      és a magány csendje, vigyázna ránk! 

           Ha van egy szív, mely érted dobban,
       szeresd őt mindenkinél jobban. 
      Mert ki tudja, lesz-e idő, 
      mikor fáj a szíved érte, de már késő.

            Testünk egybe olvad a gyönyör csúcsán, vágyakozva várom, hogy ? e állom valóra váljon. Hisz Te vagy minden álmom. Nem érzi senki csak én, de neked átadnám, ha tehetném. E szerelmet s vágyakozást, mit iránta érzek Én!

           Fogy a szerelem, ahogy fogynak a napok, bottal jár a remény, út szélén andalog. Mint ha lehajolva a sárban kincset találnék, lehetne örökre az arcod ajándék.

           Ha én írnám a sorsod könyvét, szíved, lelked, vágyát, életed örömét; olyan széppé írnám, mit egy tündérálom, a legboldogabb Te lennél a világon.

          Szerelem szavát suttogja az erdő, amerre járok, madár dala száll. 
      Rád vár a szívem, hát add a kezed, hallgassuk együtt e szép éneket.
            Szeretném, ha szeretnél, és mindig velem lehetnél...


           A szerelem beragyogja arcod, mert nem volt soha kudarcod. A szemed, ha rám tekint, boldogabb leszek, szerelmedért majd megveszek. Kedvesem, szeress hát, míg élek!

           Ahogy most én érzek irántad, nem vágyott rád így soha még senki. Vágyom rád a, halálomig... Nem tud téged más így szeretni!

           Amióta belenéztem a szemedbe éjjel s nappal Te jársz az eszembe. 
      Szemed ragyogását nem tudom feledni,
       mert megtanítottál igazán SZERETNI!

      Azt mondják, hogy szerelembe csak egyszer lehet esni. De ez nem igaz, én minden egyes alkalommal szerelembe esek, amikor rád gondolok.

           Én azért születtem, hogy szeresselek, te azért születtél, hogy szeressenek.

           Mikor az égen millió csillag virul, lelkemben egy apró láng kigyúl: egy láng, mely érted lobog, s szívem addig gyorsabban dobog...

           Nem tudunk semmit a jövőről, csak tobzódunk önfeledten a mába. Pillanatokat lopunk az időből, s a végtelent leljük egymás karjában.


           Ki többet ér minden múló gyönyörnél, a végzetem légy, érezd a lelkem Tőled csodát vár, tedd, amit kell, én itt leszek és várok Rád!

       Igazán szeretlek, láthatod szememben. 
      Igazán szeretIek, mindent feledve... 
      Szeretem a szemed, mert láttam magam benne,
       s láttam, hogy én vagyok igazán szeretve!

           Van egy lány akit szeretek, most itt ül mellettem és hozzám se szól, ez nekem nagyon fáj, mert ő benne látom életem. Szeretlek!

           Enyém vagy s én a Tiéd, ebben bizonyos légy. Itt vagy szívemben bezárva mélyen. Piciny kis kulcsa elveszett: most már örökre benn a helyed.



          A kezet csak megfogni szabad, elengedni vétek, eldobni átok, egymásba simuló kezek tartják össze az eget s világot!

          A szívem olyan, mint egy nyitott könyv. Nyitva van mindenki előtt, de egyedül csak te lapozhatsz bele, mert álmaim veled vannak tele.


           Ha akarod, szeretIek, amíg élek., ha akarod bármit megteszek érted. Veled alszom el és veled ébredek fel. Neked csupán akarni kell.

           Száz virág közül a legszebb az enyém,
       féltve őrzöm szívem rejtekén. 
      Ebből a virágból a boldogság fakad,
       s tudd, ez a virág Te vagy!

           Szeretem őt, de szeretni fáj, 
      mert eljön a, hajnal és menni, muszáj! 
      Akarom őt, de mire elég, 
      ha valaki másnak szánta az ég! A szívem úgy ég!
        Amikor a boldogság egyik kapuja bezárul egy másik kinyílik előttünk! Néha olyan sokáig nézzük a bezárt ajtót, hogy nem vesszük észre azt, ami kinyílt.

            Az élet célját te adtad nekem, nekem többet érsz mindennél, csak azt kérem, hogy maradj mindig csak az enyém!

          Add a kezed újra, hallgasd meg szavam, tovább nem tudok éli egymagam...


          Messze távol Tőled szomorú az élet, szívem azt dobogja, látni szeretnélek! 
      Egy szívnek fájni kell, ha szeret, 
      mert fájdalom nélkül szeretni nem lehet.

           Néha elég perc, hogy valakibe beleszeressünk, de nem elég az egész élet, hogy elfelejtsük.

          Látom felcsillanni a szemed, mikor ezt az üzenetet megkapod. Azt hiszed új hódolód üzenete érkezett. Pedig ez csak a régi üzenet: nagyon szeretlek téged.



                Régóta lappang gondolat a fejemben, 
      aprócska dobbanás itt bent a szívemben. 
      Kimondani nem könnyű, mégis megteszem, 
      tudnod kell, hogy csak Veled létezem!





           Ha majd érzed a május illatát,
       ha meghallod a kismadár dalát,
       ha lázba ejt egy szép tavaszi est,
       ha a szíved félve remegni kezd, 
      ha egy kis levelet csókolsz lázasan, 
      ha éjjeleket töltesz álmatlan,
       ha sírva fakadsz majd egy bús éneken,
       akkor tudni fogod, mi is a Szerelem!


            Te légy a tűz, te légy a kárhozat,
      te légy a szerelem egymagad. 
      Te légy a boldogság, te légy a végzetem,
      te légy az álmom, te légy az életem!


      Gyönyörű álmot láttam az éjjel. 
      Egy csillag szeretkezett a holdfénnyel.
      De felébredtem és rájöttem ez tény 
      Te vagy a csillag, én pedig a holdfény.


           Szerelemért életfogytiglanra ítéltek, így életfogytiglan szeretIek téged.

           Szeretném, ha szeretnél, ha néha megölelnél, s, ha fognád a két kezem, boldog lenne életem!


           A szerelem egy selyemfonál, mely nagyon könnyen elszakad. Össze lehet kötni, de a csomó megmarad.

           Aki azt mondja, szeret talán igaz lehet. Aki azt mondja imád, sose hidd szavát. De aki nem szól, csak mélyen a szemedbe néz, annak a szívében örökre élsz.


      This entry was posted on 1:38 and is filed under . You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.

      4 megjegyzés:

      On 2012. április 25. 10:30 , Névtelen írta...

      mikor ezeket az verseket olvasom mindig el kap a sírás és csak arra gondolok hogy menyire hiányzik az én drága szerelmem,imádlak kicsim

       
      On 2012. június 1. 23:32 , Névtelen írta...

      Szép idézetek szívből!
      Én is így érzem, akit nagyon szeretek.
      M.Andrea

       
      On 2012. augusztus 7. 18:42 , Névtelen írta...

      anita sághy

       
      On 2014. március 1. 17:42 , Névtelen írta...

      Imádni csak az Ur Jézustszabad !!!! Egy ennyit tudj te is :-)