Emlékversek 3 rész

 Emlékvers

 

Szeretném, ha minden álmom valósággá válna,
Szeretném, ha két szép szemed nem ragyogna másra.
Szeretném, ha megmutatnád, hogy a lelked tiszta,
Szíved, amit nékem adtál, nem kérnéd azt soha vissza.
    


Amikor én téged először láttalak,
Az időtől fogva szívembe zártalak.
Írjál hát sokat, mert nagyon szeretlek,
Ne sajnáld hát tőlem a te két kis kezedet.

Levelem szálljon hozzád, vigye hírül néked,
Hogy szívem álmai boldogan felébred.
Valahányszor látom a te bájos képed,
Elfogja a szívemet egy boldog igézet.

Képed nézésével nem tudok betelni,
Nem tudlak én téged többé már feledni.
Órák hosszat nézem, elnézem képed,
Mert nem szeret úgy senki, ahogyan én téged.

Hosszú az út, rövid az élet,

Ezért gondold meg minden lépésed.
Ha majd az út szélére érsz,
Jusson eszedbe ez a kép.

Messze vagyok tőled, igen messze távol,
De ha szíved szeret, megtalálhatsz bárhol.

Ha szívemnek akarsz társa lenni,
Ne tudj engem soha elfeledni.
Ha láttad a feledés fátylát,
Imádkozz, és visszatérek hozzád.

Jól vigyázz a szívedre hogy ne fájjon,
Arra is, hogy más után ne járjon.
Mert ha szíved mások után dobog,
Én meghalok, és te se leszel boldog.

Barna szemed pillantása
Rabbá tette szívemet,
Nem is tudlak elfeledni,
Soha többé tégedet.
 Nem kívánom, hogy örökké szeress,
Nem kívánom, hogy örökké megőrizd emlékem,
De majd ha visznek az utolsó utamra,
Dobj egy szál virágot te is a síromra.

Most írom tenéked a legszebb levelet,
Véss a szívedbe örökké engemet.
A szerelem pedig szálljon a szívedre,
Mert egy igaz szívet szeretsz te örökre.

  

Csak az tudja, hogy mi a bánat,
Aki egyszer szeret,
Csak az tudja, hogy a szívnek
Parancsolni nem lehet.
Rózsa tűvel írom ezt a levelet,

Úgy is tudom, gondolod, hogy ki lehet.
Az vagyok én, aki mindig rád gondol,
Aki most is üdvözöl a távolból.

   Ha virágot látok, te jársz az eszembe,

Ha neved hallom, könny szökik a szemembe.
Éjjel, ha pihenni térek, csak rólad álmodok,
Reggel, ha ébredek, érted imádkozok.
Hogyha hű szívedre leborulhatnék,

E világon minden kincset érted adnék.
Te vagy a legdrágább kincsem mindennél,
Mert nélküled az élet sötét, mint az árnyék.


Mindig magam előtt látom két szemed,

Érzem, hogy simogat hófehér kezed.
De ez csak álom, vágyaimnak álma,
Hiába van minden, ha nem vagyok nálad.
A virág is rólad beszél,

Messze viszi a szirmát a szél.
De a szívembe itt él a képed,
Nem feledlek soha-soha téged.

   

Az élet nehéz és mostoha,
Szeretni tanulj meg,
De feledni soha.
Mert szívből szeretni,
Csak egyet lehet,
Azért gondold meg,
Kinek adod a szívedet.

  
Minek a vagyon, minek a kincs,
Ha boldogság még nincs.
Csak annak add a szívedet,
Ki egész életen át hűen szeret.

  

Egy kislány evez az élet tengerén,
Nálad legyen a szép remény.
Úti társul vidd el nevemet,
Ki tudja, látsz-e engemet.
  Ne szeress te jobban, mint ahogy én szeretlek,
Ne légy hűségesebb, mint ahogy én leszek.
Csak annyit gondolj rám, mint én rád,
Tudom, hogy akkor nem feledjük el egymást.  

Az élet bármily nehéz, bármily mostoha
Szeretni megtanít, de feledni soha.  

Fonj koszorút nefelejcsből,
Fond bele a nevedet,
Most hogy tőled messze vagyok,
Ne felejts el engemet.

Ha két szív lángra gyúl,
Csókolni megtanul.
Az egyik kér, a másik ad,
Vajon melyik a boldogabb?

  Mosolygó tavasznak legszebb ibolyája,
Legyen a te szíved boldogság tanyája.
Légy boldog örökké mindezek felett,
De engemet soha el ne feledj.
Hervadás ne érje egyetlen szívedet,
Ha kis szíved szeret, az legyen a tied.

Hiába tagadod, tudom, hogy szerettél,
Hiába akarod, másé nem leszel.
Szívünk csak egymásért dobog,
Együtt vagyunk mi igazán boldogok.

 

Szeretném, ha csicsergő kis madár lehetnék,
Születésnapod hajnalán válladra repülnék.
Szeretném füledbe azt csicseregni,
Ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki.

  

Ha látod majd a napot nagy búsan lemenni,
Elhagyott temető utadba fog esni.
És letört taposott virág jön kezedbe,
Jussak akkor én is emlékezetedbe.

Nem tudom én elfeledni azt a boldog órát,
Amikor az élet útja először vitt hozzád. Azt éreztem, amikor a két szemed rám nézett, Nem leszek én mással boldog, egyedül csak véled. Örök lesz a mi szerelmünk, mint a nemes márvány, Mennyországba száll a lelkünk, édes vágyak szárnyán. Azt éreztem, amikor a kélt szemed rám nézett, Nem leszek én boldog mással, egyedül csak véled.

Este későn nyitva az ablakom,
Csókjaimat hozzád küldöm angyalom.
Elgondolom, hogyha nálad lehetnék,
Az ajkadra ezer csókot adhatnék.

Te vagy az első, kinek nem hazudtam,
Te vagy az első, kinek hinni tudtam.
Te vagy az első, kit szívből szeretek.
Te leszel, kit soha el nem feledlek.
Messze vagyok, nagyon messze távol,

De a szívem szeret, és megtalál bárhol.
Csak azt írom emlékül tenéked,
Amíg szívem dobban, nem feledlek téged.

Egy bűvös éjszakán, ha sírsz egy hű szív után,
Könnyezve jössz felém, mindent megbocsátok én.
Csak jöjj vissza hozzám, és szeress igazán.

 Ezt a pár sort fogadd el szerető szívemtől,
Mint ahogy én küldöm igaz szeretetből.
Emléket akarok szívembe szerezni,
Hogy ne tudjál engem soha elfeledni.

  Rád gondolok,

Ki most messze jársz,
Ha visszahoz az élet,
Egy hű szívre találsz.



  Bár messze jársz, nem jársz egyedül,

Mert egy katona szeret végtelenül.
Körülötted lebeg, de nem láthatod,
Az hozná meg néked a boldogságot.
Bár egy kissé késve veheted észre,-
Szívembe csendül a boldog vallomás.
Két szemem csillog, mint furcsa titok,
Szeretlek, de szíved soha el nem hagyom.

   

Nincs nagyobb földi gyötrelem,
Mint a távoli szerelem.
Mert aki ezt próbálta,
Nincs egy boldog órája. 

Szeresd a rózsát,
Mely örökre nyílik,
Szeress egy kis leányt,
Mely hű lesz a sírig.

 
 

Szeress, míg szeretni tudsz,
Szeress, míg szeretni lehet,
Majd lesz idő, mikor a szíved,
Zokogva visz a múlt felé.
Szívem őrzi e kis lapot,
Míg csak el nem alkonyul.
Várj arra, akit a szíved szeret,
Mert mással boldog lenni nem lehet.
Egy év vagy kettő, semmi,
Várj rám, ha boldog akarsz lenni.
 

Piros rózsa ne hullajtsd leveled,
Te szép legény, ne felejtsd a nevemet.
Én téged nem foglak feledni,
Így jár, aki igazán tud szeretni.

Hűséges levelem száz csókkal bezárom,
Melyre a válaszod szívdobogva várom.
Hű maradok hozzád, koporsóm zártáig,
Legyél te boldog, végtelen sokáig.
Szerelmes szívem, csak utánad eped,

Amíg dobogni fog, el nem felejtelek.
Most te vagy szívemnek első nagy szerelme,
Hogy messze vagy, könny szökik szemembe.

 

Üdvözletem küldöm, szép neved napjára,
Nyíljon ki szívednek hervadó rózsája.
Szakíts egy szál rózsát, harmatos korában,
Az Isten éltessen szép neved napjában.
Névnapodnak gyönyörű egében,
Kívánságom szeretet és remény,
És ha elmúlik névnapod napja,
Ragyogjon feletted szerencse csillaga.

   

Lehullott a nefelejcs virága,
Utolsó levelem-tettem a postára.
Ebben búcsúzom, az Isten megáldjon.
Felejtsd el a múltad, én is megpróbálom,
De ha rám gondolsz, egy könnyes bús este,
És a régi emlék felsír a szívedbe,
Tudd, hogy szerelmünk nem volt más, csak álom,
Felejtsd el a múltat, én is megpróbálom.

Úgy érzem, hogy nem szeretsz,
Egy szót szólj és elmegyek.
Könyörögni nem fogok,
Mert bánatomba meghalok.  

Búcsúzok tőled ebbe a kis versbe,
Mert már megjelent a könnycsepp a szemembe.
Álmaidba őrzöm, hogy szép legyen, az álmot.
Legyen mindig boldog a te boldogságod.  

Zöld erdő árnyékába,
Nyílik a gyöngyvirág
Igaz szeretettel gondolok terád.
Hogyha rád gondolok,
Úgy elfog a bánat,
Látni szeretnélek,
Úgy vágyok utánad.

 

Névnapodra küldöm a virágot,
Légy boldog ezen a napon és áldott.
Kedves képed itt a szemembe ragyog,
Névnapodra én is boldog vagyok.