Versek Emlékkönyvbe
Mit írjak? Mit írjak?
A tollamat rágom
mintha abból szedném ki a tudományom.
Hopp, megvan! -Tengeren két hajó…
Jaj, de ezt nem írhatom, talán nem is lesz jó!
Nade az írásnak vetek mostmár véget! Izé, na!
Hogy is mondjam? Úgy szeretlek Téged!
Most még összekötnek az iskolapadok,
most még együtt játszunk,
még nem vagyunk nagyok,
de ha egyszer a mi útjaink is széjjelválnak,
marad-e emléke e kis barátságnak?
Volt egyszer egy kis emlékkönyv,
Jó dolga volt régen:
Barna szemű, barna kislány,
Lapozgatta szépen,
Kislánykából asszonyka vált,
Könyvecskéből dísz lett.
Évek múlva barna gyermek,
Lapozgat egy könyvet.
"Nézd anyácska, de gyönyörű!
Ki irta e verset?,,
Az anya a könyvbe pillant,
Nem az a legjobb barátod, ki emlékkönyvedbe ír,
hanem az, ki veled együtt érez, veled együtt sír.
Emlékül mit írjak egy ifjú lánynak
Kire még az élet örömei várnak.
Ki még nem csalódott, kit még nem ért bánat.
Emlékül legjobb lesz, ha azt kívánom:
legyen az életed hosszú, édes álom
Álmodjál csendesen mindenféle szépet,
és ne tudd meg sohasem mi is az az Élet!
Olvassa a verset.
Két szemében köny csillan meg,
Ismerős az irás...
Eszébe jut ifjusága,
Környékezi sirás,
Felrémlenek régi arcok,
Sok szép emlék vissza tér...
Sír vele a barnagyermek,
És nem tudja hogy miért.
A barátság egy aranyszál,
Amely könnyen elszakad,
Összekötni meglehet,
De a csómó örökre megmarad,
EZÉRT VIGYÁZZ RÁ JÓL!
Mit kívánnék egyebet,
csendes lépésedet kísérje szeretet
életed legyen örök nyár,
kevés felhő, sok-sok napsugár.
Ha majd egyszer évek múlva,
Hajad fehér lesz,kezed reszkető,
Unokáid közt üldögélsz,
S a legkisebbik egy könyvet vesz elő,
-Nézd Nagymama könyvet találtam,
Odaviszi és leteszi eléd,
Te felütöd a könyv fedelét,
S eszedbe jutok én,
Engem már talán takar a sír,
Unokáid fétve súgják,
-Nézd a Nagymama sír!
Virágos legyen az életed, mint nappal a kikelet,
Három csillag vezéreljen: Hit, remény, szeretet!
Petőfi Sándor nem vagyok,
Verset írni sem tudok,
Csak annyit írok könyvedbe,
Légy boldog az életben!
Evezz, evezz az élet tengerén,
csak ki ne köss a bánat szigetén.
Legyen erőd tovább evezni,
s a boldogság szigetén kikötni.
E könyvbe emlékverset teszek,
Gondolj rám akkor is, ha nem leszek,
Tudom mi az élet, egy hervadó rózsa,
gondolj arra, ki e pár sort neked írta.
Amíg fiatal vagy, Minden szépnek látszik,
Hulló könnycsepped is Szivárvánnyá válik.
De ahogy az évek Lassan tovaszállnak,
Úgy nőnek szívedben A gondok, s az árnyak.
Most ahogy te szeretsz Úgy szeretnek mások,
Úgy lesz ellenséged, Úgy lesz jóbarátod.
S ha majd minden álmod Valósággá válik,
Akkor se feledd el: “Légy jó mindhalálig!”
Kék ibolya, zöld nefelejcs, engem soha el ne felejts.
Ha majd rövid ruhádat egy hosszú váltja fel,
Ha majd a számtanpldék helyett a szerelem érdekel,
Ha mjad oltár elé egy csinos fiu vezet,
Akkor se Felejts el ENGEMET!
Az életben 3 ember vigyáz rád!
Szülő, tetvér, jó barát!
Szeresd az elsőt, védd a másodikat,
és el ne felejtsd a HARMADIKAT!
Barátságunk arany lánca soha el ne szakadjon,
Kitől-e pár sort kaptad, örök emlék maradjon!
Szedd a tavasz virágát
Egy csokorba össze,
Rózsát is szedj, nefelejcset,
Egyet, kettőt közbe.
Tekints a csokorba,
Látni fogsz a múltba.
Eszedbe fog jutni,
Ki e pár sort írta.
Kis barátnőm naplójába mit is tudnék írni?
Ne tanulj meg kicsi (pl)Kati soha soha sírni.
Legyen boldog minden órád, boldog minden perced.
Jöjjön el érted is a mesebeli herceg.
Az élet tengerén
Van egy kis SZIGET
Boldogság a neve
Legyen az a tied.
Szedd tavasz virágát,
Egy csokorba össze,
Rózsát is tégy nefelecset
Egyet-egyet közbe
Tekints néha e csokorra
Látni fogsz a múltba
Eszedbe fog jutni
Ki e pár sort írta
“Elválni könnyű, de feledni nehéz.
A szív a múltba ezerszer visszanéz.
Lehet h könnyen, nevetve búcsúzunk,
De fájni fog, ha találkozunk.
A sors tudja mi lehet,
Ha visszajössz lesütöd szemed.
Százszor is megállnál mégis visszamész,
Elválni könnyű, de feledni nehéz.”Most még fiatal vagy, előtted az élet,Kívánom, hogy bánat sohase érjen.
Legyen az életed öröm és boldogság,
Ne tanuld meg mi az a szomorúság.
"Szólj, gondolj, tégy jót, s minden szó, gondolat és tett tiszta tükörként fog vissza mosolyogni rád." - Vörösmarty
Míg a leány kicsi szereti a babát,
A fiú pedig a lovaskatonát.
Mikor felnőnek megfordul a játék,
Fiú szereti a babát,
A leány meg a lovaskatonát.
