2015. október 30., péntek

Gyászversek




Gyászversek

Képtalálatok a következőre: gyászképek

“Nektek hagyom, ha innen elmegyek
E búcsúzót, jövendő emberek!”
(Juhász Gyula) 

  ********

 “Ember voltál, méltó e névre
Legjobb fiú, testvér és rokon
Szeretetünk mely soha el nem múlik
Borongva gyászolnak sírodnál
Szerető szüleid és testvéreid”
  
  ********

Te voltál a fény, a ragyogás
Kérlek vigyél el magaddal
És ha szerelmed porrá égett
Hints be vele a régi emléket
Ha majd letesznek hozzád, megfogom a kezed
Még érezzük, hogy összetartozunk
Ez lesz az utolsó legboldogabb napunk.

  ********

“Oly régóta vársz reám
Most itt vagyok neked
Két karoddal ölelj át
Hisz az út értelmetlen nélküled
Itt vagyok neked
Kéz a kézben járunk
Mi még szerelmesen valahol fenn a
végtelenben.”

 ********
Számunkra Te sohasem leszel halott
Örökké élni fogsz mint a csillagok
Drága jó szívét, két dolgos kezét
Áld meg Atyám.
S mi köszönjük, hogy õ lehetett a mi
édesanyánk.

  ********

Elmenni oly nehéz volt
Itt hagyni titeket.
De ne fájjon most már szívetek
Mert én boldog vagyok
S fényes felhőkön túl, találkozunk még.

  Mennyei Anyánk vedd hozzád
Itt nyugvó szeretett gyermekünk lelkét
Kit nagyon szerettünk téged
Szívünkben örökké él emléked.

Búcsú nélkül eltávoztál
Nem hallottam utolsó sóhajod
Fáradságos életeden át
Enyém volt minden gondolatod

Itt nyugszik elfáradt testem
Istennél pihenjen lelkem.

“A jó harcomat megharcoltam
A hitet megtartottam.
Most készen már az igaz élet koronája”


Képtalálatok a következőre: gyászképek

“Alszol, alszol nagyon mélyen
Hogy többé föl nem ébredsz
Pirosló hajnal se ért már Téged
Hiába várjuk ébredésed.
Drága Magdikánk
Fájdalmas emléked
Vérző szívünkbe vésted”

 ********

Jó barát ki erre jársz
Itt egy szomorú emléket találsz
Fiatal lánykát őriz-e föld
Csendben idézi fel őt

 ********

“Rossz a világ? Légy jó tehát magad!
Üres a lét? Adj tartalmat neki.
Az ember mind szolga? Légy Te szabad!
Hidd sorsodat bátor versenyre ki!

 
********
Ha el is mentek
Mindég itt lesztek, titkon, észrevétlen.

******** 

Istenünk kérünk vedd helyettünk oltalmadba őt
Tárd ki kapudat, nyugodni vágyó lelke előtt

******** 

Sebünk be nem gyógyul
Könnyünk el nem apad
Zokogunk fájdalmunk
Nehéz súlya alatt

******** 


Vándor ki erre jársz
Itt egy szomorú emléket látsz
Kicsi fiúcskát takar e föld
Lehajtott fejjel idézd fel őt
Kapott kisautót, biciklit, repülőt
Szerető barátot, szülőt, nagyszülőt
Dacolt a veszéllyel szüntelen
Végül mégis ő ment el vesztesen

******** 

“Ma szomorúbb lett a föld
S fakóbb az ég színe,
Egy szív állt meg örökre
A kisfiunk szíve.”

********

Hirtelen halálotok megrendített bennünket
Fájdalommal őrizzük emléketek
Akik nem tudnak feledni

Képtalálatok a következőre: gyászképek

“A sors könyvében így volt megírva,
Nehéz tölgyet derékon törte az élet vihara”

******** 

Az élet csak álom:
URAM!
Fogadj be országodba minket

Életet és kegyelmet
Szereztél számomra (Jób. 10.12)


“A sok kín, mit elszenvedett zokszó nélkül
Égi koronáján ragyog örök ékül
Krisztus király szeretettel hazavárja
Mert mocsoktalan tiszta maradt
Földi vendégsége alatt,
A mennyegzős ruhája”

******** 

“Minden időn s téren át
Szívem esdeklő szavát halld meg Istenem
Örök vizek nagy hajósa – vezess engem
Égi tóra szent ösvényeden”

******** 

Kinek gyermekét nem fedi sírhalom,
nem tudja mi a fájdalom.

Szeretetben éltél köztünk gazdagon
Mint a Tavasz, elmentél egy napon.
Minden virágban Téged látunk -
Mindig hazavárunk.

******** 

Életem fonalát a halál elvágta…
Mondjon el egy miatyánkot
Aki a sírom előtt megáll.

******** 

Erejét ketté törte az élet vihara
vele szeretet, jóság, vidámság szállt sírba.
Vándor ki erre jársz,
sírj vagy nevess,
zokogó víz Balatonszemes
Fái görcsben a tóra hajolnak,
hatalmas nagy fia holtán
ki voltál Latinovits Zoltán.

******** 

A küzdelmes életnek vége a fájó válás,
reményünk a viszontlátás.

******** 

Megpihen a dolgos jó apai szív
áldás és hála övezi e sírt,
Szerető férj voltál drága édesapa
Bánatos családodnak most az őrangyala

******** 

“A gyászos Apát nézd miként eped.
A jó anyai szív majd megreped,
Testvéred könnyei harmat sírodon
Kedves Annuskánk aludjál nyugton.”

Képtalálatok a következőre: gyászképek

“Hiába hordjuk sírodra a virágot
Eltemettük veled az egész világot…”
 

******** 

Drága kis Apukánk
A mindenünk voltál
Soha nem feledünk
 

******** 

“Amíg éltetek szerettünk
Amíg élünk nem feledünk”
Áldás poraikra

******** 

“Nézzetek csak sírom emlékére
Szorgalmamnak ennyi lett a vége.

******** 

“Ha lenne még idõm elég
Talán mindent megértenék
Ha lenne még idő elég
Talán mindent elmondanék…”

******** 

“Magyarnak születtem
Magyarként éltem
Magyarul szólított
Magához az élet…”

******** 

A kezet csak megfogni szabad,
elereszteni vétek, ellökni átok.
Egymásba szoruló kezek tartják össze a világot.
Emlékül, hogy emlékezz
ha ez már csak emlék lesz.
 
E csodálatos földnek
a legnagyobb csodája az ember.
Ki minden fájdalmat legyőz
a temető csendjében.

Testünket a föld emészti,
Lelkünket isten ege őrzi.
 
“Az értelmesek pedig
tündökleni fognak,
Mint az égboltozat fénye:
és kik igazságra
oktatnak sokakat
mint a csillagok
örökkön örökké.”
 
Jóságos szíved míg élt
mindig engem féltettél
és itt hagytál engem betegen
s te mentél el helyettem
Édes apa
 
******** 

A port elviszi a szél,
A szeretet örökké él.

******** 

Olyan jó itt megpihenni
Kedvesünkkel együtt lenni
Nincs érzés, nincs fájdalom
Örök béke, szent nyugalom.

Képtalálatok a következőre: gyászképek

Sorsunk egybe font, együtt megyünk tovább
Te vigyáztál rám
Köszönöm, hogy szeretsz
Megosztottad velem az életet. 

******** 

Hová lettél te hü te áldott kedvesem?
Arcod nyílt rózsáit hiába keresem
Mikor jön oly tavasz mely vissza ád nékem
És kis árvámnak én édes hitvesem
Ha kérdi valaki hol van az új hazád
E szomorú sírkő megfelel majd reá.

******** 

Ami por volt csak az vált itt röggé
A szeretett él mindörökké

******** 

Sohasem halványul szívünkben emléked
Sohasem szűnik meg
Lelkünk gyásza érted

“Elmenni oly nehéz itt hagyni titeket fájón
Most már ne fájjon szívetek, mert mi boldogok vagyunk.
Álmunk, hogy szép színes felhőkön túl találkozunk

******** 

“Búcsú nélkül eltávoztál tőlünk
Nem hallottuk utolsó sóhajod.
Fáradságos életeden át
Miénk volt minden gondolatod
Mindent megtettél értünk
Halál lett a vége
Kérjük az Úr Jézust vegye kegyelmébe”

 ********

Édes fiam álmodj a honi földben
Legendák szőnek arany fonállal emlékeden
A történet mentője átszáll sírod felett
És koszorút tart angyalként a hazaszeretet.
Virágzó életed oly korán elhagytad
Széttépted boldogító büszke álmainkat
Anyád, feleséged, kisfiad tört szívvel siratnak
De könny és fájdalom vissza nem hozhatnak.

******** 

E sírban nyugszik egy jó férj
Egyetlen fia, reménysége hősi halált halt.
Emléke a szívben, fényképe
a kőben közöttünk megmarad.

******** 

Rövid életed minket boldogtalanná tett
Korai halálod végtelen gyászt hozott
Itt a csend honában fájdalmas
tetemed megpihen
Elrepült szép lelked, vár mireánk már ott fent.

******** 

Eltávoztál tőlünk, apai élted delén
Győzött a halál, testednek erején
Nehéz a kő, de nehezebb a bánat
Mély bánat szorult a szívünkbe

******** 

Mindenkit feledünk csak azt
nem akit igazán szeretünk.
Elmentél tőlünk viszontlátás szóval
Haza hoztak bezárt sötét koporsóval

******** 

Ha emlegettek köztetek leszek
De fáj ha látom könnyetek
Ha rám gondoltok mosolyogjatok
Mert én már Istennél vagyok

******** 

“Hiszen mindnyájunknak meg kell jelennünk
Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki ki elvegye amit
testi életében érdemelt aszerint, amint jót, vagy
gonoszat tett” (Sz. Pál lev.)

******** 

Megpihenni tértek
Árván hagyva minket
S mi hullatjuk értük könnyeinket

******** 

Óh az idő gyorsan száll felettünk
Eltemettük akiket szerettünk
Nem találjuk többé örömünket
Észrevétlen túléljük szívünket.
Kevés volt az angyal ott fent
Érte jöttek társai


******** 




Szebbé tenni és örökké, gyermek álma játékit.

Szüleimnek egyetlen gyermeke voltam
Mint a kinyílt rózsa hamar földre hulltam
Vőlegény koromba jött a halál értem
Jézusomnál vagyok örök mennyegzőben
Hogy higyjem el, hogy benyelte a mélység
szelíd szíved szapora lüktetését.
Hazajöttem elbúcsúzni
Kaposvárra mentem meghalni
Hazám védelmében leltem halálomat
Szülőföldemben aluszom álmomat
Szüleim szerelme hazahozott engem
Ahol még a hant is sokkal könnyebb nékem.
Ne sírjatok értem jobb hazába tértem.


Képtalálatok a következőre: gyászképek

Ha megállsz – e sírhalom mellett
Gondolj a szép éltemre
El ne felejtsd, hogy ezen hely
Drága hantokat takar el.
Itt a hitves szép reményét
Szerető jó anya gyermekét
Két kis árva édesatyját
Helyettük a sír ölel át.


******** 



Óh istenem miért is születtem
Ha ily hamar lefolyt az életem
Nekem nem fáj többé a földi szenvedés
Ez volt felettem az isteni végzés
Legdrágább kincsetek itt van eltemetve
Ugye jó szüleim nem leszek felejtve
Hozzatok virágot fiatok sírjára
Szülői jóságtok az isten megáldja
Szeretett testvérem neked is kívánok
Hosszú életet és sok boldogságot
Búcsút köszönetet mondok mindenkinek
Akik életemben szerettetek engemet
Isten már veletek, én a mennybe zengem
Dicsértessék Jézus mindörökké.

               Ámen
 Az Úr adjon hűséges fáradozása után
égbeszállt lelkének örök nyugalmat


******** 


Itt hagytam kiket szerettem, sir lezárta testem.
Ez volt felettem a végzés, az isteni gondviselés.
Szomorú fűz hervadt bimbója
Ráborul a sírhalomra
Kismadárka zeng az ágon
Temetőbe sírba vágyom
Édes lesz ott megpihenni
Odalenn már nem fáj semmi
Idelent már nem fáj semmi
Milyen jó itt megpihenni
Kihűlt szívünk jéggé fagyott
Nyugtot ezen sírbolt adott.
Földi éltem hová lettél,
Örök semmiségbe mentél.
Atyám értem mindent tettél,
De rajtam nem segíthettél.
Ez volt felettem a végzés,
Az isteni gondviselés.
Az én nagy betegségem fölött
Mégis a halál győzött
Életemnek delén
A földben pihenek én.
Előtted örök fény
Utánnad gyász, bánat
Bánatos özvegyednek
Sűrű könnye árad
Leányod szívében őrzi emlékedet
Aki olyan nagyon szeretett tégedet.



********
 
Éltem legszebb idején
A páros élet kezdetén
Betették testemet a sírba
Itt hagytam kisfiamat zokogva
Isten veletek kis árváim
Jó párom édes anyám
Kik értem mindent megtettetek
De rajtam nem segíthettetek.
 

******** 


Éltem áldoztam a hazámra
Szüleim szerelme haza hozott engem
Ahol még a hant is sokkal könnyebb nékem
Atyám, anyám könnye áztatja síromat
Mert így találják meg az én sírhalmomat.
Hazáért meghalni dicső szent áldozat
Megadja Isten méltó babéromat.


******** 


Én is voltam mint ti vagytok
Ti is lesztek mint én vagyok.
Az én nagy betegségemen
Mégis a halál győzött
Életemnek delén a földbe pihenek én.


******** 



Előtted az örök fény, utánad a gyász a bánat
Búsongó özvegyednek sűrű könnye árad
Sírva siratlak amíg élek
Téged soha nem feledlek.
Hosszú éltetek után haláltok nem örök elmúlás
Fájón őrzöm drága emléketeket
Hittel hiszem lesz még feltámadás.
“A mi kisfiunk nem halt meg
Csak a szíve merült ki
S ide vágyott megpihenni”


******** 




Legszebb életed korában
Jutottál a föld gyomrába
Nagy fájdalmára nyugodj
a feltámadásig, amikor találkozni
fogunk, szerető szüleid
Nem volt nagy és kiváló
Csak szív a mi szívünkhöz közelálló
Te boldogtalanok nem egyedül vagytok
Előttetek egy ember ment el
S utánatok is jön egy ember
 

Jó szülőket feledni nem lehet
Míg élünk ide hív a szeretet.
“Hová lettél?
Te szebb reményünknek kiégett,
Hajnalcsillaga.”



********
 
Lám, hogy lép előre az ember
Régi páncélján még egyet taszítva
Hogy halad fejlődve küzdve a
Semmi felé          Napló 1982


******** 


“De nyüzsgő s áradó vagy bennem mint a lét
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint a kőben a megkövesült csigaház”
“Ismerősök jó barátok
Ha erre jártok tegyetek rám egy szál virágot”
 

******** 


“Minden egész eltörött
Minden láng csak részben lobban,
Minden szerelem darabokban, ”
“Boldogságom elvitted magaddal
Hogy találkozunk ott fenn az vigasztal

Lelkem mély fájdalmában mindig veled leszek
Soha nem feledlek, mert nagyon szerettelek.”




******** 


“Örök álomra hajtottad fejed
Lent kereszt tövében legyen nyugvóhelyed”

“Itt hagytál engem oly árván
Örök álomra hajtottad fejed
A szent keresztfa tövében
Legyen örök nyugodalmunk a szűzanya ölében.”
Ne bánkódjatok, ne sirassatok
sírhant alatt nem én vagyok
Ott csak fáradt testem pihen
Lelkem felszabadulva szabadon leng
Hallgasd a szellő lágy suhogását
Az esti harangszó utolsó kondulását
Nézd a felkelőnap táncát a Balaton vizén
Figyeld a sirályok röptét
S megérzed ott vagyok én.


******** 

  
“Elfeledni téged nem lehet,
Csak megtanulni élni nélküled”


******** 


Napsugár és csillagok világa
Jó szívednek örök álmát őrzik
Tiszta lelked fönt a magas égben
A síron túl is felettünk őrködik.


Képtalálatok a következőre: gyászképek

Győzelmes Jézusunk tündöklő szép napunk
Világosítsd szívünket, erősítsen minket szent
feltámadásod


******** 


“Hiába volt dicső ifjú szép és erős
A társaságban gyöngy
A pályán elszánt hős
Hiába mennie kellett idő elött”

Feledni valakit, lehetetlen csoda
Mert akit szerettünk azt nem feledjük soha




  ********

Virágzó élted tavaszán
Kegyetlen tél jött hirtelen
Reményem csillaga veled lehullott
Sírodon siratlak szüntelen
Anyai szívem bánata tenger
Fájdalma végtelen
Soha sem nyugszik el
Csak ha e hant alatt
Veled pihenek gyermekem.
Fájdalom a jelen és örökké valóságos
A szívünkben a múlt
Fél lelkünk maradt
Úgy összeroppantunk
Félhomály csak delelő napunk
De akárhogyan kínoz is a sorsunk
Mi már nem változhatunk.





******** 


Nem felejthet aki szeret
Nem múló az emlékezet
Könny a szemben bú a szívben
Felejteni nem lehet
Gyermekeink pihenjetek
Szívünkben mindig éltek
Eljön majd a viszontlátás
Sírotokon legyen áldás




******** 


E szépet mit ember alkotott
Elpusztíthatják évek, évszakok
Vagy veszt színéből
Gyöngébb lesz, sötétebb
De őrzöm én mélyen agyamba róva
Szépségedet soha el nem maródna
Idők során legalább míg élek.


******** 



Szép volt veled, szomorú nélküled
Amíg csak élek, siratlak tégedet.


******** 

 
“Az Ő szíve megpihent a miénk vérzik,
a halál fájdalmát csak az élők érzik”
********

Elfáradtál az élet tengerén
Pihenj csendben a föld lágy ölén.

********
“Ha ránézünk sírodnak kövére
Szorgalmas munkádnak e sir lett a bére

********
Istenünk kérünk vedd helyettünk oltalmadba őt
Tárd ki kapudat, nyugodni vágyó lelke előtt


********
Küzdelem és szenvedés volt az életünk
Legyen nyugodt csendes pihenésünk

********
Emléked szívünkben örökké élni fog

********
“Elmentél életed legszebb korában
Itt hagytál bennünket bús árvaságban”

 
********
Küzdelem volt életünk
Fogadd be lelkünk
Ó mennyben Istenünk.

********
“Még most is hallom a hangodat
érzem kezed, hogy most is simogat”

 
********

A jó szülőket feledni nem lehet
Míg élünk ide hív a szeretet.

********

Egy tragikus pillanat ölte meg szívedet
Amely nem ismert mást csak a szeretetet

********

Tetted – rendkívüli – mert a hivatás felelőssége
az életösztönt is legyőzte!”

********

Amíg éltek értünk küzdöttek
Amíg élünk nem felejtjük tettüket
 
********

Megpihenni tértem, éltem alkonyán
Örök nyugalmat adj nekem jó atyám.

********

Az nem hal meg kit eltemetnek
Csak az hal meg kit elfelednek

“Boldogok, akiknek szívük tiszta:
mert ők az Istent meglátják…”
                              – Máté 5:6. -
********

“Fehér galamb szállj a fiunk fejfájára
A fájó szívű szülők helyett
Te vigyázz az ő álmára”

********

“Kis szívednek gyors lüktetése
Rövid kis életednek lett befejezése”

********

“Olyanok voltunk mi is mint ti
Olyanok lesztek majd Ti is mint Mi”
                          “…Por és Hamu…”
 
********

Mint vadra a vadász ki lesben áll.
Úgy rabolt el tőlem orvul a halál.
 
Képtalálatok a következőre: gyászképek

“Bánatunk végtelen, mert itt hagytál
bennünket hirtelen”

********


Nehéz – e kő, de nehezebb a bánat
Mely szívére borult az egész családra.

********

Szívük nemes volt, kezük dolgos
Életük nehéz volt, álmuk legyen boldog.

********

Csak az hal meg, akit elfelednek
Örökké él kit nagyon szeretnek.

********

“Kinek gyermekét nem fedi sírhalom,
Az nem tudja mi az igazi fájdalom”

********

Nem okozott nekünk csak egyszer bánatot
Elment fiatalon, fehéren
S fekete gyászt hagyott

 
********

Bimbó voltál édes kis gyermekünk
Mikor a halál elrabolt tőlünk
Angyal lettél ez az egy vigaszunk
Imádkozzál érettünk, korán letört virágunk.

********

“Fiatal életed elvették tőlünk
De a lelked velünk maradt. Szeretteid”

********

Miért vett bimbót a halál
Amikor hervadt rózsát is talál
Reményünk csillagát fedi – e sírhalom
Emlék keresztje rá szülői fájdalom

********

“Korán szakított le az élet vihara
Mint rózsabimbót nyílása kezdetén!”
********

“Ifjan életed tavaszán szálltál sötét sírba
Szerető Szüleid bánatban itt hagyva”

Távozásod örökre összetörte szívünk,
Mert rajongva szerettünk drága gyermekünk.

Te voltál a szemünk fénye csillaga
Jézuskának kicsi kis angyala.

“Életed hajnalán letört a halál
Ejtsen könnyet érted, ki e sírnál megáll” 


1 megjegyzés:

  1. Az oldal fele olvashatatlan,illetve értelmezhetetlen, mert el van csúszva!

    VálaszTörlés